Hazánkban a minőségi bort adó vörös borszőlők tekintetében a kékfrankos a legelterjedtebb. Érdekes módon a származása nem tisztázott. A kékfrankos termésének fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött, a fürtnyele rövid, 10 dkg átlagtömeggel. A bogyók általában középnagyok, gömbölyűek és vastag héjjal rendelkeznek. A termés színe sötétkék, kissé hamvas és lédús, az íze édes. Jellemzője, hogy egyenletes termésátlagot és cukorfokot nyújt. A fürtjei nem rothadnak, így a termés sokáig a tőkén tartható és hosszú időn át szüretelhető. A fajta bora kellemes zamatú, csersavdús, sötétvörös színű, kissé savas az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. Magyarország egész területén elterjedt, de a leggyakrabban a [Szekszárdi]?, a [Villányi]?, a [Soproni]?, az [Egri]? és a [Mátraaljai]? borvidékeken találkozhatunk vele.
