Szócikk neve: Kékfrankos
Verzió: 4  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2009-06-26 09:33:40
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

Hazánkban a minőségi bort adó vörös borszőlők tekintetében a kékfrankos a legelterjedtebb. Érdekes módon a származása nem tisztázott. A kékfrankos termésének fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött, a fürtnyele rövid, 10 dkg átlagtömeggel. A bogyók általában középnagyok, gömbölyűek és vastag héjjal rendelkeznek. A termés színe sötétkék, kissé hamvas és lédús, az íze édes. Jellemzője, hogy egyenletes termésátlagot és cukorfokot nyújt. A fürtjei nem rothadnak, így a termés sokáig a tőkén tartható és hosszú időn át szüretelhető. A fajta bora kellemes zamatú, csersavdús, sötétvörös színű, kissé savas az [Egri Bikavér] legfontosabb összetevője. Magyarország egész területén elterjedt, de a leggyakrabban a [Szekszárdi], a [Villányi], a [Soproni], az [Egri] és a [Mátraaljai] borvidékeken találkozhatunk vele.