Hamisított bornak nevezzük azt a bort, amelyben a megengedetnél több szer található, illetve a kezelési eljárása eltér az igazi, tiszta borokétól. Olyan alkotórészeket tartalmaz a szőlőlevélen kívűl, melyek nem találhatóak meg a hamisítatlan borokban. Ilyen nem oda illő elem pl. a bodzalevél, fuxin, szőlőcukor, szacharin és a különböző festékanyagok.

A borhamisítás története már az ókorra vezethető vissza. Főként azokban az időszkokban szaporodott meg a borhamisítás, mikor az időjárás nem kedvezett megfelelően a természetes bor előállításához, hiszen kevés szőlő termett.

A borhamisítást mint ahogy napjainkban is, már az ókorban is büntették. Erről Hammurappi uralkodó törvényei között olvashatunk.

Az ókori Görögország és Róma hatalmas bormennyiséget fogyasztott, mind a tiszta, mind pedig a hamisított borokból, bár utóbbit főként a szegények és a rabszolgák itták.

A középkorban sem csökkent a borhamisítás, itt is különféle adalékokat kevertek az italokba. Mint az ókorban, itt is a mennyiségi szükségletek kielégítése volt a fő cél a pénzkeresésen túl.

A 19. század második felében a rohamosan fejlődő vegyipar és élelmiszeripar újabb távlatokat nyitott meg a műborok elkészítésében, ugyanis újabb és újabb adalékanyagokat és színezékeket használtak. A cukoripar beindulásával elterjedt a felcukrozott bor, melynek alkoholtartalma alacsonyabb volt. Ezeket kapás bornak, vizimiskának nevezték.

A hamis bor ráadásul az egészségre is ártalmas hatással van, hiszen mérgező színesfémeket és ólmot is tartalmazhat. Ezeket a fajta műborokat voltak kénytelenek fogyasztani a Monarchia hadseregeinek katonái is.

1880-as, '90-es években a filoxéra-járvány a szőlőterületek felét elpusztította, így az ebből származó borhiányt ugyancsak hamis borokkal próbálták pótolni. Ekkor Európa több országában is súlyos probléma lett a hamisítás. Magyarországot is fenyegették a műborok, több magyar bor és tokaji borok is fennakadtak a vizsgálatokon. Ekkor már a színezékeken és az ólmon kívül, arzén és higany is kerülhetett az italba, ami veszélyes mérgezéseket okozhatott.

1893-ra annyira elharapódzott a helyzet, hogy hazánk az eddigieknél is szigorúbb bortörvényt hírdetett ki.

1908-ban pedig megszületett a második bortörvény is, amit tovább szigorítottak, miután Franciaország, Németország, Olaszország és Ausztria is szigorításokat vezetett be. Gyakoribbá váltak az ellenőrzések.

1960-ban a magyar állam elkezdi pancsoltatni a bort. Ebben az évben 13-szor annyi Móri leánykát adtunk el az oroszoknak, mint amennyi összesen termett.

Magyarország bortermelése az 1980-as évek közepén kb. 5,4 millió hektoliter volt. Tulajdonképpen korlátlannak tűnt a felvevőpiac mértéke, így a ebben az időszakban kiemelkedően jó pénzkereseti lehetőség adódott a szőlészet és borászat területén. Ezt a politikai vezetők is tudták, így először ők alakítottak szőlővel foglalkozó szakcsoportokat, és ez a folyamat azt eredményezte, hogy a kommunista rezsim bukása után a szőlőterületek nagy része már magántulajdonban volt. 

A bortermelés 1983-ban érte el a csúcspontját, amikor a  mennyiség 50%-át tagországok vásárolták fel. Ezt követően visszaesés következett amit az 1989-es szocialista rendszer összeomlása még jobban tetőzött.

1990-es években a hamisítók napszítta zsuppszalmát áztattak ki és ezzel hoztak létre szép aranysárga színt a pancsolt bornak.

1997-ben létrejött az úgynevezett borkommandó a vámosok és a megyei főkapitányságok együttműködése által. Ez a különleges egység megalakulását követően három év elteltéve, az egyre szerényebb fogások miatt feloszlott.

A filoxéra-járvány elmúlásával és az új szőlőtelepítésnek köszönhetően csökkent a borhiány, aminek eredményeképpen csökkent a borhamisítások száma is.

Bár a borhamisítás alábbhagyott, soha nem tűnt el örökre. A palackozott igényes borok, a zárjegy és a borkultúra terjedése visszaszorítja ezt a folyamatot, de manapság is találkozunk még az úgynevezett tablettás borokkal.

Hazánkbana a hamisított borok a mennyisége eléri a tiszta borok mennyiségének a 20%-át, ami több százezer hektoliternek felel meg.