Filoxéra / Viteus vitifolii / Szőlőgyökértetű
Filoxéra járvány és az átoltás
Az 1800-as évek közepe táján tömegesen pusztultak az európai szőlőültetvények a filoxéra tetű miatt, amely a szőlő gyökerét támadja meg, és az ejtett sebeken keresztül gombákat és baktériumokat juttat a Vitis Vinifera szőlőfajtákba. Ez a folyamat a szőlő megbetegedéséhez vezet, majd pedig teljes elhalásához. Azon kevés borvidékek, amelyek megúszták a járványt, igen kemény korlátozásokat kellett betartaniuk.
A filoxéra kiírtotta a vinifera szőlőtőkék nagy részét Európában, ezért a szőlőtermesztőknek sürgősen lépniük kellett. Több megoldásban látták a kiutat: első körben vegyszeres kezeléssel próbálkoztak, ám ez teljesen hatástalan maradt, majd az amerikai [Vitis Labrusca]?-át kezdték telepíteni, amely ellenálló a filoxérána, viszont bora rendkívül gyenge, és minőségük rossz. Következő próbálkozás az volt, hogy az amerikai fajták ellenálló képességét átültetik a vinifera fajtákba, ez már hozott némi sikert, de nem volt átütő megoldás. Végül rájöttek a megoldásra, amennyiben az amerikai tőkékre az európai fajtákat átoltják, és az így kapott tőkék ellenállóak a filoxérának. Az amerikai tőkék a filoxéra tetű által ejtett seb alatt védőréteget képez, és megakadályozza a további fertőzést.
Az oltással létrejött új szőlőtőkék két részből állnak: amerikai [alany]?ból és európai [hajtás]?ból. Az oltványkészítés sok idővel és szakértelemmel párosul, aminek hatására, egy kellően jó alany-hajtás párosítással pedig alkalmazkodni lehet az éghajlati és talaj viszonyokhoz.
Számos helyen a filoxéra nem okozott nagyobb károsodást, ilyen volt például Magyarországon az Alföld, amely homokos talaja korlátozta a filoxéra életciklusát, mivel talaja rezisztens (magas, 75-80% kvarc tartalom).
Kapcsolódó anyagok:
Borkészítés folyamata
Szponzorált linkek: