A Nebbiolo Olaszországban őshonos [szőlő]?fajta. [Piemonte]? meszes talaján terülnek el 
[szőlőültetvény]?ei ennek a klasszikus és nagy presztízsű fajtának, főleg [Barolo]? és [Barbaresco]? városok határain.
A városokról kapták nevüket a Barolo és Barbaresco címkéjű boraik is.
A Barolo minőségibb, évtizedekig elálló bor.
A nebbiolo borokra jellemző a nagy savtartalom és a magas tannintartalom. Későn érő fajták, hosszú ideig fahordóban tárolják. A nebbiolo jelentése köd, amit onnan kapott, hogy szüretkor a hegyek már párában úsznak.
Illatuk a sötét színű gyümölcsökre emlékeztet, ami egy kis kátrány illattal keveredik. Vad- és marhahúsételek mellé jó választás, de szarvasgombás mártáshoz is "elengedhetetlen".
Az 1850-es évekig még szinte csak édes fehérbort készítettek belőle, majd rájöttek, hogy a magas cukorfokú szőlő miatt nagytestű, száraz vörösbor készítésére is alkalmas.
Ebben az időszakban kezdték el a [szüret]? idejét minél későbbre kitolni és hosszú héjon áztatást követően a fahordóban érlelést.