Fehérbor
Fehérbort szinte mindegyik szőlőfajtából lehet készíteni, még vörös- vagy kékszőlőből is, ez esetben viszont gyorsan el kell választani a bogyó húsát a héjától, nehogy színt kapjon. A fehérszőlőkből készülő fehérboroknál is törekedni kell a gyors szétválasztásra, mert a héj tannint tartalmaz, amely nem más, mint keserű cserzőanyag, és nagyon jellegzetes ízt ad a bornak.
A szőlő feldolgozása során a frissen szüretelt szőlőt viszonylag gyorsan kell a feldolgozóba juttatni, majd ott a szőlő a bogyózó-, daráló gépbe kerül, ahol a szőlőfürtről leválasztják a bogyót. A ledarált bogyók innen a prés- vagy sajtoló gépbe kerül, ahol fokozatos, gyengéd sajtolás során nyerik a mustot, amit erjesztőtartályokba, vagy fahordókba fejtenek.
A fehérborok alkoholtartalma 8-tól akár 15 térfogatszázalékig terjedhet.
A présben maradt héjat törkölynek nevezzük, gyakran pálinkát főznek belőle.