|
Cserebogár - Pajor
A bogarak petéiket művelt földben vagy réti talajban 15-20 cm. mélységben rakják le, még pedig minden egyes bogár 12-30 petét egy csomóban, vagy legalább is egymáshoz közel. A pete lerakása után a nőstény elhal. A fiatal pajorok 4-5 hét múlva kelnek ki a petéből s az első évben egymás közelében tartózkodnak; eleinte a televényes földből táplálkoznak, később azonban már a gyengébb növénygyökereket rágják. Kedvező körülmények között már az első évben megnőnek s a sorvetésekben látható pusztításokat végeznek. A tél közeledtével oly mélyen vonulnak a földbe, hogy a szántáskor már nem akadnak reájuk, de tavasszal ismét feljebb jönnek s megkezdik pusztításaikat. Ugyanígy tesznek a második évben is, csakhogy pusztításaik már ekkor nagyobb mérvűek s ez aztán fokozódik egészen a 3-ik nyárig, a mikorra már többszöri vedlés után teljesen kinőttek és ősszel 1 méteres, sőt nagyobb mélységben is bebábozzák magukat és bogárrá változnak; azok a pajorok azonban, amelyek kisebb mélységben bábozták be magukat, már augusztus és szeptember hónapokban is kerülhetnek a földszínére. A rendes fejlődésnél a bábban nyugvó bogár csak a következő év tavaszán s így születésétől számítva három év múlva hagyja el a föld belsejét.
A pajorok a legkülönfélébb növények gyökereivel táplálkoznak, de azért legnagyobb kárt a lenben és répában tesznek; érzékenyebb pusztítást végeznek e mellett még a szőlőben, gabonafélékben, kenderben, burgonyában, babban, káposztában és salátában, sőt még a gyümölcsfák fiatalabb gyökereit is elrágják. A faiskoláknak is veszedelmes ellenségei s nem egyszer tönkre teszik azokat. A cserebogárnak és pajorjának több természetes ellensége van. A cserebogarakat a legkülönbözőbb madarak fogdossák és pusztítják, így nevezetesen a gébics-félék, de még a verebek is, amelyek különösen a bogarak potrohát fogyasztják el. A pajoroknak szintén több madárfaj ellensége van s különösen a varjak és csókák, de legnagyobb pusztítóik a vakondok és sündisznók.(Pallas)
|
 |
