Valószínűleg magyar eredetű, bőtermő, rendkívül igénytelen szőlőfajta. Elsősorban az Alföldön (Kunsági és Csongrádi borvidéken) termesztik, de korábban lényegesen nagyobb szerepe volt a magyar borászatban, piros és fehér változata van. Fürtje kicsi, bogyói közepesek, vastag héjúak, színe sárgás vagy enyhén rózsaszínbe hajló, illetve vöröses. Jó a fagyállóképessége és nem hajlamos a rothadásra. Termesztésénél jellegzetes művelést alkalmaztak, az ún. kopaszmetszést, mely még a szőlőkarók használatát is feleslegessé tette. Későn érik, közepes hozamot ad. Bora savakban szegény könnyű asztali bor, fanyarkás mellékízzel. Cukortartalma is nagyon alacsony.
