Erdélyi eredetű. Feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből keletkezett még az első világháború előtt. Mivel leginkább Magyarországon terjedt el, ezért magyar fajtának tekintik. Leginkább megtalálható: Etyek-Budai, Móri, Balatonboglári, Pannonhalma-Sokoróaljai, Tolnai és Egri borvidékeken.
Korán termőre forduló, bőtermő fajta. Beérési cukorfoka közepes. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, rothadásra érzékeny. Fürtje közepes vagy kicsi, vállas, tömött, rövid, a bogyó gömbölyű, kicsi, húsa puha, leves, olvadó, héja vékony.
Rendkívül illat gazdag bor készül belőle, diszkréten muskotályos illatú. Savtartalma élénk, zamatos, a zöldalma és az egres aromavilágát idézi bodza, vadrózsa és akác virágjegyekkel. Meglehetősen hosszú érlelést igényel.
