A [szőlő] oltása nem újkeletű eljárás. Olaszországban, Franciaországban, Észak-Afrikában, és Ausztrália egyes részein már régóta alkalmazzák ezt a módszert. Lényege, hogy ősszel a vesszőt szednek, tavasszal pedig felássák a tőkét, elvágják azt és az ősszel leszedett vesszőt egy kis hasadékba helyezik a tőkén. Ezt nevezik oltóvesszőnek. Miután az oltás megered, visszavágják a csonk feletti részt. Ezt az egész folyamatot a következő évben is meg lehet ismételni. Célja, hogy a gyengén hajtó, terméketlen tőkék új életerőt kapjanak, szinte megfiatalodjanak és nemesebbé váljanak.

A [szőlő] oltása nem újkeletű eljárás. Olaszországban, Franciaországban, Észak-Afrikában, és Ausztrália egyes részein már régóta alkalmazzák ezt a módszert. Lényege, hogy ősszel a vesszőt szednek, tavasszal pedig felássák a tőkét, elvágják azt és az ősszel leszedett vesszőt egy kis hasadékba helyezik a tőkén. Ezt nevezik oltóvesszőnek. Miután az oltás megered, visszavágják a csonk feletti részt. Ezt az egész folyamatot a következő évben is meg lehet ismételni. Célja, hogy a gyengén hajtó, terméketlen tőkék új életerőt kapjanak, szinte megfiatalodjanak és nemesebbé váljanak.