A szűrés elsődleges célja, hogy tükrössé tegye a bort. Az [aljabor]ok jól szűrhetőek zsákszűrőkkel (állványon egy durva szövetzsákba töltik az aljabort, alul kicsöpög, szűrt, tiszta bor). A nagyobb üzemek már cellulóz vagy azbesztszűrőkkel dolgoznak. A szűrés a borban lebegő anyagokat szűri ki, illetve a mikroorganizmusok 90%-át is. Létezik egy olyan szűrési folyamat is, amit steril-szűrésnek hívnak, ez tulajdonképpen egy csírátlanító gép, a beteg borok gyógyítására használják, annyira finom szűrőlapokkal rendelkezik, hogy csak a tiszta, tükrös bort szabad átengedni rajta, különben eltömíti a bor a lapokat.

Ahhoz, hogy a bor tiszta, és tükrös legyen, palackozás előtt egy szűrést végeznek el. A szűrés során az összes olyan kis apró részecskét kiszűrik a borból, ami esztétikailag ronthatja a bor megítélést, illetve zavaró hatást kelthet. A szűrőberendezések minden szennyeződést eltávolítani, attól függően, hogy milyen durva szűrőlapokat alkalmaznak. Sajnos azonban a szűrő nem szelektál, így könnyen a bor rovására is mehet a folyamat, és a bor karakterét meghatározó elemek is kiválasztódhatnak. Ezért szokás a szűrés előtt deríteni, amivel az legapróbb részeket eltávolítjuk, és a szűrés eljárásnak nem szükséges erősnek, intenzívnek lennie. A vörösborok esetében sokkal jobban elfogadott, ha a palack alján egyfajta lerakódás van, mint a fehérborok esetében, ezért sok vörösbort termelő gazda nem szűri meg a bort, és erre kifejezetten büszkék is.

A szűrés nem ártalmatlan beavatkozás, így csak szükség esetén szabad használni.

Kapcsolódó anyagok
[Borkészítés folyamata]